áhítat húsvét 2. napján
A hatvanas években történt. Az egri evangélikus lelkészt valaki feljelentette egy prédikációjáért. Debrecenbe rendelték kihallgatásra. Vonatra pénze nem volt – mivel nagy családot kellett eltartania kis fizetésből – így kerékpárral tette meg a nagy utat.
Az Állami Egyházügyi Hivatal nagyhatalmú urai kioktatták, hogyan kell a szocializmusban igét hirdetni.
Hazafelé nehezebb volt a biciklizés, ugyanis az alföldről kellett a hegyvidékre felkapaszkodni. Meleg volt, megizzadt rendesen, talán kicsit sajnálta is magát. És ekkor meglátott egy távoli fán egy akasztott embert. Azonnal eldobta a kerékpárt, és szaladt a helyszínre. Egy asszony függött ég és föld között, de még élt. Megragadta és leemelte a fáról.
A megmentett még éveken keresztül járt az egri parókiára találkozni, beszélgetni azzal az emberrel, aki kisegítette őt a halálos vergődésből.
Kedves hallgatók! A húsvéti ünnep lényege megragadható ebben a történetben.
Nincs feltámadás, de van feltámasztás.
Isten, az Élet Gazdája kihozhat minket a testi-lelki halálból.
Mi, emberek, egyház, társadalom, világ magunktól nem tudunk feltámadni, megújulni. Szükségünk van arra, hogy a Teremtő szóljon hozzánk. Most is ez történik ebben a rádiós áhítatban, gyenge emberi szavakon keresztül.
Jézus, Isten szavával feltámasztotta a negyednapos halottat, Lázárt, aki bebalzsamozva feküdt sírjában. „Lázár, jöjj ki!” – kiáltott a Názáreti Jézus, és ahogy a Szentírás egyik legmegdöbbentőbb mondatában olvassuk: kijött a halott. Halottak csak úgy nem járkálnak. Ha a halott lábra áll és járni kezd, ott az Isten van jelen, ő szól, ő támaszt fel.
A történetbeli asszony, miután felakasztotta magát, már tehetetlenül várta a véget. Kívülről jött a segítség.
Isten rátekintett a bűnben, reménytelenségben vergődő emberiségre és elküldte számunkra Jézust, az Élet Fejedelmét, akinek halála és feltámadása a mi halálunk és feltámadásunk is.
Ki szokták írni a temetők bejáratára: Feltámadunk! Ez igaz is, de nem ez a lényeg, nem ez a sorrend.
Az a nagy kérdés, hogy amikor hallom Isten ébresztő, feltámasztó szavát, akkor hiszem-e, befogadom-e?
Itt e földi létünkben kell/lehet feltámadni lelki-szellemi halottainkból, bűneinkből, a gyűlöletből, kiégésből, szenvedélybetegségekből, mindenből, ami elválaszt az Istentől, az élet forrásától, az örök, teljes, tiszta élettől.
Kossuth rádió, 2008. március 24.